Add parallel Print Page Options

Jeremiás imája

15 Ó, Örökkévaló, te jól ismersz!
    Nézz le rám, és jöjj közel!
Állj bosszút értem üldözőimen,
    ne várj, amíg elpusztítanak!
Hiszen érted kell gyalázkodásukat viselnem!
16 Mikor szóltál hozzám,
    csak úgy ittam szavaidat.
Igéd volt szívem öröme,
    és gyönyörűségem,
mert nevedet viselem,
    Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
17 Nem forgolódtam a mulatozók társaságában,
    nem vettem részt örömükben.
Kezed rám nehezedett,
    egyedül ültem,
mert haraggal töltöttél meg.

Read full chapter